Hajnalig még van idő… – Until Dawn (2015)

Engedélyeztem magamnak egy egésznapos kontrollermarkolást és bizony egy végigjátszás lett a vége, nem engedett el az Until Dawn.

A leginkább PSMove játékok és Little Big Planet DLC-k farigcsálásával foglalkozó Supermassive Games a 2012-es Gamescomon jelentette be a szintén Move támogatással készülő Until Dawn-t, akkor még PS3-ra.

Az alapkoncepció ugyanaz mint a végsőnél: egy csoport fiatal egy félelmetes házban, cselekedeteinknek súlya van, befolyásoljuk a történet végkimenetelét. Viszont az interakciót még nem csak QTE eseményekkel tervezték, TPS nézetben, hanem FPS nézettel és a Move adta (?) lehetőségekkel operáltak, így adva közvetlenebb, ezáltal félemetesebb atmoszférát a játéknak. Azonban a debut trailer-en és néhány kamerás stage demo-n kívül sokáig semmi infó nem volt a játékról, kasza gyanús volt egészen 2014 nyaráig, amikoris újra bejelenttették, mint PS4 exkluzív, QTE elemekkel gyarapított interaktív mozit, TPS nézetben, 2015-ös megjelenési dátummal.

A játék jött, és véleményem szerint hozza a várt szintet, a slasher filmeket kedvelő (személyemben azon felnövő) gamer-ek hazataláltak.

A sztorit egy edzett páros írta, Graham Reznick és Larry Fessenden; filmográfiájuk tele van tucatnyi thriller és B-horror írással/szerepléssel/rendezéssel, sőt, Larry szereplőként is tiszteletét teszi a játékban, mint a rejtélyes Stranger - helye is van szereplőként, köszönhetően "csodálatos" fizimiskájának és  bizalomgerjesztő fogatlanságának. Nem hinném el neki, hogy csak a bélyeggyűjteményét szeretné megmutatni a lakásán.
A történet egy félresikerült 2014-es Blackwood-hegyi dínom-dánommal kezdődik, amikor is egy rossz tréfának köszönhetően kisiklik a buli, és meghal néhány szereplő. (Vagy várjunk még ezzel?!)

A tragédia évfordulóján, a szintén "baráti" fizimiskával rendelkező Josh (Rami Malek, Mr. Robot, ki ne hagyd), összehívja a bandát, hogy ugyan, üljük már meg a holtak tiszteletére a bulit, de rendesen. Sikerült.
A játék során az összes szereplőt irányítjuk, mindenkinek a sorsát kezelgetjük, legtöbb döntésünknek súlya van. Lehet, hogy valamelyik szereplőnek adott, számára unszimpatikus válaszunk a jövőben egy másik karakter halálát okozza, úgyhogy okosan, ha szeretnétek az összes szereplőt élve látni a stáblista alatt. A játék vége elvileg ugyanaz, csak nem mindegy hány emberrel: eljön a napfelkelte, x mennyiségű ember megmenekül (és énekelheted, hogy "Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal", haha). Nekem két embert sikerült megölnöm, de bevallom volt, hogy gyorsan a Close application után kerestem egy elhibázott QTE után.

Forrás: fangoria.com

Ha már QTE, a karakterek irányítása az, amit simán gyenge pontként tudok felhozni; idegbajt kaptam a sétafikától még úgy is, hogy van egy elvileg gyors gyaloglás fázis is, ami szintén lassú. Ami még nem tetszett, az a jobb analoggal véghezvihető nézelődés, amivel használható/gyűjthető tárgyakat kereshetünk - valahogy nem állt rá a kezem, ez lehet hogy csak nálam negatívum. 
Viszont számomra külön plusz a sok helyen rögzített kamerás nézet, előhozta a régi Resident-es reflexeket.:)
A QTE-k kivitelezése szerintem teljesen jól meg van oldva, beszélgetéseinket a jobb analoggal kontrolláljuk (van amit időre), a QTE-ket pedig értelemszerűen az éppen felvillanó gombbal. Izgalmas újítás a feszült pillanatokban a mozgásérzékelő bevezetése, ilyenkor felvillan a kontrolleren található light-bar ikonja, és mozdulatlanul kell tartani, különben könnyen egy szereplő halálát okozhatjuk a mozgással. Egyszer egy nagyobb levegővétellel sikerült elrontanom egy jó kis elrejtőzést, így az elkövetkező esetekben már lélegzetvisszafojtva maradtam mozdulatlan, mintha tényleg engem fenyegetne a Kaszás. 
Konkrét interakciót nem sokat kell véghezvinni a található tárgyakkal, például sörétes van, de nem lőhetsz vele, a felhasználását egy bizonyos időben megválaszolt QTE-hez kötik, így tényleg mozis az élmény.
Az első órában többször is abba a hibába estem, hogy elindult egy cutscene és magam mellé tettem a kontrollert, aztán hopp, nyomj háromszöget, húzd az analogot és már buktam is a dolgokat. Később már pislogni sem mertem a videók alatt.
A grafikára nem lehet panasz, néhány frame-drop volt a játék alatt, de én nem vagyok az az 1080p+60 FPS srác, én így is élveztem. A szemgolyók fénylése kicsit fura, többször is pislogtam, hogy most a szereplővel minden oké-e (kancsal-e/megszállta az ördög/hályogos szegény), szóval ne lepődjetek meg, ha úgy esik a fény és furát láttok. 
A karakterek animálása nagyon pöpec, hála a motion capture-nek amit a valós szereplőkkel vettek fel, lemodellezve az atya úr isten is rajtuk, nagyot dob a filmes élményen.
A hangok szintén hibátlanok, köszönhetően az előbb említett közreműkodésnek.
Az aláfestő zene Jason Graves keze munkáját dícséri, és tényleg dícséri, mert nagyon atmoszférikusra sikerült, nagyon jól aláfesti a játék hangulatát. Nem hiába, az úriember már letett az asztalra néhány szép score-t, például a Tomb Raider reboot és a Dead Space trilógia zenéjét is ő szerezte.

Összességében egy nagyon jó kis csapatot szedtek össze, hogy egy autentikus tinihorrort adjanak a kezünkbe, amolyan interaktív mozit - ami engem meglepően magához láncolt. A horrorra fogékonyaknak csak ajánlani tudom! 🙂

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..