15 éves a sandbox játékmenet megújítója – GTA III (2001)

Ma 15 éve, hogy a Rockstar megismertette az emberekkel a szabad randalírozás művészetét, immáron 3D-ben. Ennek apropóján fogadjátok sok szeretettel a kissé romantikusra/érzelgősre sikerült megemlékezésem.

A játék, amibe embertelen mennyiségű időt beleöltem, haladás nélkül.

PlayStation 2 híján hozzám csak 2002 nyár elején jutott el a játék (PC-re májusban jött ki), az a nyár el is lett temetve Liberty City mocskában, de rendesen.

Szabadon bejárható 3D-s világ, temérdek küldetés, rampage-ek, fegyverek, rengeteg teljesen máshogy viselkedő jármű = Kánaán.

A játék azzal kezdődik, hogy kiszöksz a társaiddal a börtönből, és egyből kapod is az irányítást a kezedbe, némi kép sarkában megjelenő irányításhoz kapcsolódó instrukciókkal, majd első utad a búvóhelyre vezet, ami mentés gyanánt is szolgál. Nos ezek a képsorok soha nem fognak kitörlődni az agyamból...

Forrás: google.hu

A kétezres évek első sandbox játékmenetet felvonultató fecskéje, mondhatni úttörője, addig sosem látott méreteket vonultatott fel, mind a pálya nagyságában, mind a járműválaszték szempontjából, hogy a missziók/mellékküldetések és a kis elfoglaltságokról (pl. rendőrös/tűzoltós/mentős/taxis missziók, autógyűjtögetés a kikötőben, stb.) ne is beszéljek.

Nagy ötlet volt, hogy kétféle irányítás közül lehetett választani (csak billentyűzetes irányítás, amolyan konzolosan, vagy billentyűzet+egér), így mindenki úgy játszhatott ahogy kényelmesnek találta.

A grafika elég ütős volt számomra akkoriban, de mivel már elavulófélben lévő gépem volt, a max grafot el kellett felejteni. Hála a jó testreszabhatóságának így is teljesen jó minőségben tudtam játszani a játékkal (csak egy kicsit kellett a látótávot visszavenni és nem kakaó felbontáson).

Hatalmas méretű zenei adatbázissal rendelkezett a játék, szerteágazó műfajokat képviselve. Van itt minden a funky-tól a komolyzenéig, egy kis talkshow-s fűszerrel, szóval volt miből válogatni. Sőt, ha nem voltunk megelégedve a repertoárral, a játék egyik könyvtárába MP3-fájlokat lehetett bemásolni, és már kész is volt a saját rádióállomásunk.

Emlékszem, amikor eljutottam a Salvatore Leone küldetéseihez, gyakoribbá váltak a fekete, hátsó szélvédőn napellenzős és nagyon jó menettulajdonságokkal és strapabírósággal rendelkező Sentinel autók, szinte kívánták, hogy ha abban missziózok/kegyetlenkedek, mindenképpen a komolyzenei csatornának kell szólnia a rádióból.

Apropó Salvatore és küldetések... A missziók változatosak voltak - kb. ezeket használja a sorozat többi része is a mai napig, csak turbózva. Dolgozol majdnem minden oldalra, alakulnak a szálak és anno csekély angoltudással is simán érthető volt.

Forrás: rockstargames.com

Az a "brutális" szabadság már megvolt ez előtt is, például a sorozat előző részeiben, vagy akár egy Shenmue-ben, de ilyen tálalásban még nem. Valóban 3D-s világ, viszonylagos korlátok nélkül.

Én sokáig nem is misszióztam, hanem csak bejártam mindent, csináltam a durvábbnál-durvább ugratásokat és taxiztam. Aztán amikor elkezdtem missziózni és haladtam is (mondjuk akkoriban a partyra prostituált szállításos-időre menős küldetés problémát okozott, de megoldódott végül), kinyílt a város többi része, ismét csak az államat kerestem a földön, még egy lapát a tetejére.

Ki ne emlékezne a frissen felfedezett Dodo repcsire, az álmok megvalósítására, a féktelen ég biztosította reményekre, és hogy azokkal a vágott szárnyakkal mennyire próbált nem beleesni a vízbe... Aztán kiderült, hogy az jóformán csak egy dísz (9/11 miatt kegyeleti okból teljesen ellehetetlenítették a repülést, de előtte sem dolgozták ki rendesen, nem volt szempont).

Vagy az első városrészben a leggyorsabb autóra, a szemétzúzónál/8-Ball műhelyénél lévő Banshee-ra, ejj, szép emlékek...

Forrás: youtube.com

A játék mindemellett egy gyönyörű társadalmi fricska-gyűjtemény, Leginkább 'murica sztereotip lábain áll, elég csak a "bandákat" nézni; Leone az olasz maffia megfelelője, a Diablos a Puerto Ricoi rosszfiúk gyűjtőhelye, a Triads gondolom nem szorul magyarázatra. De a rádiókban a betelefonálások is elég szép képet mutatnak a kifordított társadalomról.

Természetesen tele van poénnal a játék, hál' istennek nem vették túl komolyan magukat, sőt a játék eleinte rajzfilmesebb grafikával készült, de a fejlesztők végül megtalálták az arany középutat.

Külön öröm volt így utólag, hogy a játékban megtalálható easter eggekből, sokat magamtól megtaláltam (épület-pénisz, hold, stb.)

Amit viszont mindig is furcsálltam, az a főhős némasága. Nos, prózai oka van; nem érezték, hogy kötelező lenne megszólalnia, meg különben is, tök sok meló, inkább másba fektették az időt/energiát. Igazuk van, így csak még misztikusabb lett Claude karaktere, nekem nem hiányzott a szinkron.

Egy szó mint száz, a Rockstar jó irányt választott, amikor elengedte az izometrikus nézetet, és nyitott a harmadik személyű, teljesen szabad játékmenetre. Ezt szépen mutatják az eladási adatok is, mivel 2008-ig bezárólag közel 15 millió példányt adtak el belőle, és akkor még nem is gondolta senki, hogy ez csak a kezdet.

A játék kijött jóformán minden platformra, öt éve még telefonokra is, így semmi sem állíthat meg senkit hogy kipróbálja ezt a remeket!

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..