Játékos zenészek – Interjú Sallai Lacival (Felső Tízezer)

Sallai Laci

A mai cikkben e-mail-végre kaptam a hazai zenei élet egyik legjobban pörgő zenészét és a játékokról faggattam.

- Kérlek mutatkozz be, mondj néhány szót magadról, ki vagy, mivel foglalkozol.

- Sallai Laci vagyok a Felső Tízezerből, amiben énekelek és gitározom. A Felső Tízezer ötlete már nagyon régi, de Korándi Dáviddal csak 2014-ben találtuk ki, hogy csinálunk egy zenekart. Sokáig ketten voltunk, azóta viszont sok minden változott, például az, hogy a kezdeti duóból lett egy rendes zenekar, csináltunk egy lemezt és így tovább.

- Mik az első játékélményeid, hogyan, milyen körülmények között és mivel találkoztál először a videojátékok világából?

- Én számítógépet először apukám irodájában láttam, legalábbis hozzáérni biztosan ott engedtek először. Az első játék valamelyik Putt-Putt volt, amit szerintem még kisebb segítséggel kezdtem el, aztán nem olyan sok idő után jött a generációs alapélmény, a The Lion King és az Aladdin. Aztán meg a Jazz Jackrabbit, meg minden, ami valahogy hozzánk került és megtaláltam a Norton Commanderben. Engem a PC-n kívül más nem nagyon izgatott, az egyetlen múló fellángolásom egy szürke Game Boy volt.

Fotó: Szigeti Árpád

- Régi játékok közül van-e olyan, amivel most is szívesen játszanál?

- Amihez szép emlék köt, azzal simán. De egyébként én néhány évvel később fedeztem fel a point & click kalandjátékokat, amikből nem játszottam túl sokkal, viszont azok nagyon tetszettek. A Touché: The Adventures of the Fifth Musketeer volt az első ilyesmim, nagyon szerettem, aztán sikerült még néhány ilyet begyűjteni. Ha ezekből találok működő verziókat, azért általában elmentem, mert hát sose lehet tudni.

- Van-e olyan játék, amit a közvélemény nem szeretett, Te viszont szívesen öltél bele jó pár órát? (Amolyan guilty pleasure "gém".)

- Hát én nagyon bírtam a The Stinget, amit az összes haverom utált, pedig nekem nagyon tetszett az a lepukkant, ködös világ, amiben játszódott, bár néha elég idegesítő volt a játékmenet, ez tény. A hivatalos fogadtatásra nem emlékszem, de a Wikipedián azt látom, hogy elég vegyes volt.

- Hagyott-e valamelyik játék zenéje mély nyomot, esetleg inspirált-e?

- Ez nem volt jellemző, mert egyfelől sokáig nem volt hangkártyás számítógépünk otthon, amikor meg végül lett, akkor meg már inkább a saját zenéimet hallgattam jellemzően.

Forrás: google.hu

- Van-e valami játékokhoz kapcsolódó kedvenc sztorid?

- Elég nagy FIFA-s voltam olyan 2000 körül, és akkor még az volt a rendszer, hogy a szüleim napi egy órát engedtek számítógépezni. Én viszont mindenképpen szerettem volna kipróbálni, milyen egy FIFA-meccset szabályosan 90 percen át játszani, ezért egyszer valahogy kikönyörögtem, hogy hadd tartson tovább az időm. Iszonyatosan örültem, de kb. 28:0 volt az állás, amikor abbahagytam a nagy meccset nagyjából a 60. perc környékén, amikor rájöttem, hogy baromi unalmas úgy, hogy nem jól választottam ellenfelet. Nem egy izgalmas sztori, de elég jellemző.

- Említetted, hogy nem játszol mostanában aktívan, de van-e olyan játék, ami felkeltette az érdeklődésedet és szívesen játszanál vele?

- A Machinarium annyira megtetszett, hogy azzal még el is töltöttem pár intenzív órát. A Valiant Hearts-ról olvastam még tavaly, azt például kipróbálnám még. Próbáltam kapacitálni az öcsémet, hogy szerezze be magának, hátha majd nekem is jó lesz, de a ténykedésemet nem koronázta siker. Amiket ők tolnak, az meg nekem már valahogy nem olyan izgi, meg én már amúgy is ki FPS-eztem magamat egy életre.

- Egyébként miért nem játszol egy ideje?

- Amikor tinédzser lettem, akkor a zene teljesen átvette a játék idejét: folyamatosan blogokat meg interjúkat olvastam, számokat meg lemezeket kerestem, nyomtam a Limewire-t, ilyesmi. Valahogy igényem se volt már annyira játszani, de azért az például most is van, hogy minden évben jellemzően nyáron van pár nap, amikor előszedek ilyen régi játékokat, letöltöm a DOS-szimulátort és nosztalgiázom. Legutóbb például a Beneath The Steel Sky volt soron, és egy kicsit már kattogott az agyam a végén, de azért megérte.

Fotó: Szigeti Árpád

Köszönöm Lacinak a válaszokat!

A zenekart pedig itt találod meg:

Felső Tízezer Bandcamp

Felső Tízezer Facebook

Felső Tízezer YouTube