A család üdvözletét küldi – Resident Evil 7 – biohazard (2017, PS4)

Resident Evil 7

Néhány dolgot szögezzünk le: Resident Evil-fan vagyok. Egy 10-es fansági skálán valahol 8-9 között lehetek. Nálam a sztori a Resident Evil 2-vel kezdődött még 1999 tájékán, és onnantól nem volt megállás. Amint tehettem, megszereztem a korábbit és az azt követő részeket is. Az üres zsebeim ellenére még Vateráztam egy használt GameCube-ot is, hogy a 2002-ben megjelent RE Zero-t (!!) és Remake-et (!!!) is kipörgethessem (faluhelyen a GC az nem éppen volt mindennapos dolog). Imádtam a játék stílusát, a fix kamerát, a nehézkes irányítást, a Spencer birtokot, Raccoon City-t, a főszereplőket, a béna dialógusokat. Aztán jött a Resi 4, amit - annak ellenére, hogy hatalmas változást hozott a sorozatba - szintén imádtam. Szerintem még a Resident Evil 5 is rendben volt (főleg, ha egyből a Code: Veronica után játssza végig az ember).

Aztán jött az Operation Raccoon City, a Resident Evil 6, az Umbrella Corps... Bocsi de bele sem megyek. Jóindulattal persze mondhatnánk, hogy azért ezek sem voltak rosszak, és bizonyára sokan szerették őket, de a régi rajongók számára maximum a Revelations sorozat volt némi vigasz.

Forrás: CAPCOM

Nem is vitás, hogy a tavaly bejelentett Resident Evil 7 után nagyon vegyesek voltak az érzéseim. Sikerül visszahozni a Resident Evil hangulatot, vagy megyünk tovább a „lőjj le mindent” típusú folyosójáték vonalon? Szerencsére egyből kaptunk is egy – egyébként zseniális – demót, amiben egy lepusztult, creepy házban barangolhattunk, fejtörőzhettünk. FPS nézetben. Hogy mi?? Igen, FPS nézetben. De ez Resident Evil! Igen, de attól még ez most FPS. Hátőő...

Azt mondanám, hogy a szűkszavú demó után nem derült ki, hogy az FPS mód vajon működni fog-e a végleges játékban, de legalább volt több hónapunk megbarátkozni a gondolattal. De elárulok egy titkot: működik! Nem hittem volna, de igazából fel sem tűnt, hogy FPS-sel játszom, hiszen sikerült hozni a nagybetűs hangulatot. Nem, nem olyan, mint az Outlast.

Capcomék kukázták a jól bevált hősöket (szia Leon, csáó Chris, ég veled Jill...) és kaptuk Ethan-t, egy átlagos fickót, aki üzenetet kap a 3 éve halottnak vélt feleségétől (csak nekem van itt Silent Hill 2 utánérzésem?). Ethan el is indul Louisiana mocsárvidékére, hogy meggyőződjön felesége hollétéről, bízva benne, hogy megtalálja. Célállomás a Baker farm – természetesen – az erdő közepén. Viszonylag rövid időn belül el is kezd kibontakozni a sztori, és megismerjük a Baker család idilljét. Aki azt hinné, hogy a történet kimerül egy Texasi láncfűrészes-szintű, kiszabadulós horrorban, az téved.

A játék időrendileg a Resident Evil 6 után játszódik, a sorozatban korábban történtek továbbra is az univerzum részét képezik. Spoilerektől óvakodva annyit mondhatok: a történet előrehaladtával egyre több minden derül ki a Baker családról, illetve túl is mutat majd azon, feltárva egy sokkal nagyobb összeesküvést/eseményt, ami teljesen jól illik az univerzumba, és a játék nagyon erős is a történetmesélés szempontjából. Szerintem nagyon jó ötlet volt bevonni egy új főszereplőt, így visszatért a felfedezés öröme, az élmény, amikor hétköznapi emberként belecseppensz egy tőled jóval nagyobb, nem várt dologba.

Visszatért a korai részekből ismert backtracking, tehát egy helyszínre többször is vissza kell/érdemes térnünk vagy a történet, vagy valamilyen gyűjthető fegyver, tárgy miatt. A Baker farm baromi hangulatos és kellően félelmetesre sikerült, leginkább a Spencer birtokra emlékeztetett (az egész játék baromi jól fest egyébként). Mindig van még egy plusz kisajtó, egy ki nem nyitott fiók, zár, egy arra járó kellemes társaság... 🙂

Társaság? Kik is vannak ellenünk? Elsősorban a teljesen nem normális és agresszív Baker család (Jack, Marguerite, Lucas), akik a farm egy-egy részét uralják. Valami nagyon nem stimmel velük, hiszen megölni nem (nagyon) lehet őket és többször is a seggünkben lesznek. Ez amolyan kellemes Nemesis szerű élményt nyújt. A család mellett találkozunk még zom... Nem. Nem. Nincsenek zombik, bocsi. Szóval találkozunk még az úgynevezett molded-ekkel, amelyek fura, emberszerű lények, róluk is többnyire kiderül minden a sztori haladtával. Erősek, félelmetesek, de némi gyakorlattal le lehet őket gyűrni. Mit is értek gyakorlat alatt? Csak úgy, mint a régi szép időkben:

  • többnyire minden golyó számít
  • nálad kell, hogy legyen a megfelelő fegyver és kellő üres hely
  • tudnod kell védekezni
  • meg kell tanulnod a fejlövést

Alapvetően 4 típusú molded-del lesz dolgunk:

  • normál (randa, nagy, erős)
  • normál extra (randa, nagy, erős, egyik kezén nagy karom)
  • nyalóka (négykézláb, gyors, a régi licker-re emlékeztető)
  • dagadt (olyan, mint a Boomer a Left 4 Dead-ből)

És mi az, amitől egy túlélőhorror FPS-ből Resident Evil lesz?

  • save room (zenéje) & ládák & mentés
  • gyógynövények
  • kombinálható tárgyak, lőszer vagy gyógyító üvegcse gyártásra
  • a klasszikus fegyverek: kés, pisztoly, shotgun, rakétavető, magnum

Ezt még megfűszerezték néhány megnézhető és végigjátszható VHS kazettával is. Kifejezetten élvezetesek, tekintve, hogy a játékélményt és a narratívát is erősen feldobják.

Hangok tekintetében nekem teljesen hozta a kötelezőt. Lényegében mindennek hangja van és minden kis mozzanatod után azon tűnődsz, hogy "ezt most ki hallotta meg, akinek nem kellett volna?". A főcím, a „Go, Tell Aunt Rhody” c. dal "rezisített" verziója telitalálat, a save room zenéje pedig fény az éjszakában.

Kihagytam volna valamit? Meglehet. Igazából még oldalakat tudnék írni róla, hogy miért is jó ez a játék, és hogy miért is ajánlom. Nem VR-ban játszottam. A Beginning Hour demóhoz volt szerencsém VR-ban, de nekem túl sok volt, túlságosan ijesztő. Ez van. 🙂 Maradtam a sima verziónál, noha eléggé meggyőző volt a VR-ban is.

Ezt most nagyon eltalálta a Capcom. Jöhet a következő, és a Resident Evil 2 Remake.

Hozzászólás