Amikor a Twin Peaks és a Gone Home találkozik? – Virginia (2016)

Virginia Game

Part 1 - Az első próba

Hopp, megjelent, láttam a trailert, érdekes volt, nyaljuk már körbe ezt a demót.

Nem is rossz, egészen megszokható ez a párbeszéd nélküli világ, egészen jó a környezet által generált hangulat.

Á, és pont az izginél vágják el a demó-verzió torkát...

Nofene, ez még jó is lehet, vegyük meg majd.

3 hónappal később...

Forrás: gamechannel.hu

Part 2 - A teljes verzió és a teljes káosz

Jé, nézd má' akcijós', itt csilingel a száncsengő meg ilyenek (értsd: karácsonyi leárazás volt), vegyük meg!

2 héttel később...

Nos, van 3 órám...nem, nem engedjük egyelőre, hogy elkapjon a csápos (Day of the Tentacle), nicsak, itt a Virginia, play now!

2,5-3 óra múlva...

...ez meg mi a tököm volt?!

Hogy értsetek is: egy újonc FBI-osként kezded a játékot, aki egy gyermek-eltünéses ügyet kap elsőként, plusz egy titokzatos társat. Kezdtek összecsiszolódni, de elbarmolod azzal hogy szaglászol, és olyanba nyúlsz a múltjában amibe nem kellett volna. Aztán innen csak lefele van út. Bár nézőpont kérdése.

2 hónappal később...

Forrás: theverge.com

Part 3 - Na, ugorjunk neki még egyszer...

Második nekifutásra sokkal jobban képbe kerültem a játékkal. Egy katyvasz így is az egész, de már csak pár sötét folt maradt a végére.

Tehát mint írtam, újonc nyomozóként belekeveredsz a dolgokba, belső ellenőrzés, ármány, halál, és a végén pislogsz, azt garantálom. Nem azért mert letaglóz, vagy mert akkora király, hanem mert...hogy is fejezzem ki...ilyen: "ahhh".

A játék semmilyen párbeszéddel nem rendelkezik, néhány felirat és az elolvasható dokumentumok adják a történet javát. Meg persze a történések, már amelyik. A történetvezetés semmilyen átmenetet nem ad, legtöbbször egyik jelenetről a másikra ugrunk, ahol van a feladatunk, amit (elronthatatlanul) végigviszünk, lineáris mint a huzat, esetleg van egy kis visszaszúrás a múltból, vagy egy már lejátszott jelenet ugrik be, hogy egyértelműsítsen (elmagyarázzon) egy aktuális momentumot. Egy katyvasz. Tény hogy ritkán használt történetvezetési mód, de akkor is egy katyvasz.

Megkapod az irányítást, bal analog mozgás, jobb a nézelődés, X a használat. Más nincs, elfogadom, walking-sim. Vannak olyan momentumok, amikor konkrétan úgy kerülsz a jelenetbe, hogy még nézelődni sem kell a továbbjutásért, csak az X-et nyomogatva már siklasz is előre.
Semmi szerteágazás nincs, az eleje A-pont, a vége B-pont, a kettő között MINDEN fix. Max annyi választási lehetőséged van, hogy pl. amikor a kollégákkal pókerezel (nem te játszol, ne álmodozz, hé...), balra a csipszből eszel, vagy jobbra a sörből iszol. Wow.

Rendben, átjött a mondanivaló, de lehetett volna ezt egy kicsit befolyásolhatóbb, "pázülösebb" környezetben is tálalni, úgy legalább játék-feelingem lett volna. Így sajnos az interaktív mozi-játék koronáját át kell helyeznem az Orderről, a Virginiára.

2 nappal később...

Forrás: windowscentral.com

Part 4- A takarítás

A második végigjátszás végén szembesültem a ténnyel, hogy már csak pár trophy hiányozna második platinámhoz, így nekiveselkedtem még egyszer, "speedrun-módban", szóval másfél óra múlva már meg is volt a platina (de csak azért ennyi mert nem lehet elpörgetni a videókat). Semmi trükkös dolog, baromi egyszerű.
Viszont, mivel már nem koncentráltam a sztorira, tudtam közben agyalni, hogy ugyan mire gondoltak a fejlesztők, amikor azt hangoztatták, hogy a kilencvenes-évekbeli misztikus sorozatok hangulatát csempészik bele a művükbe.
Azt aláírom, hogy van benne rejtély. Ha nagyon akarom, mondhatom azt, hogy kettő. Abból az egyik bagatell, a másik (ami voltaképp a főszál) az rendben van. A környezet valamilyen szinten hozza a hangulatot, ez is rendben van. Ami tényleg nagyon jó, az a zene, bár kicsit ismétlődő a score, de nem hasogatom a szőrszálakat. Aztán véget is ért a sor.
Nekem inkább misztikus-felnőtt-rajzfilm-érzésem volt a játéktól, de semmiképpen nem ballonkabátos kilencvenes-évek. (Botrány, nem volt benne ballonkabát.)

Hangok tekintetében nem sok elmondani való van, a legtöbbet hallható effekt a lépéseink zaja, ezen kívül néha van környezeti aláfestés, helyén van, semmi extra.

Grafikára átváltva, cel-shaded beütéses, számomra rajzfilmes/képregényes, ezekről "szépség" tekintetében sok közölnivaló nincs. Ami megemlíthető, hogy a fények azok nagyon rendben vannak, a maga módján szép a játék.

Egyedi hangulata van, ez tény, de sajnos olyan hangulat, ami annyira nem ragad magával, hogy elismerően csettintsek. Különösen lelombozó a pofátlanul kevés interakció, erről az oldalról nézve kár volt a vásárlás, ezt egy gameplay-videón is meg tudtam volna nézni.

Ez a játék olyan, mint amikor egy karcos vinylen ugrál a tű össze-vissza, és a végére mégis egy nagyjából hallgatható szám áll össze.

Hozzászólás