Játékos zenészek – Csordás Zita (Mayberian Sanskülotts)

Mayberian Sanskülotts Csordás Zita

A következő játékos zenész akivel elbeszélgettem, a Heroes 3 és a szúrós objektumok elkötelezett rajongója, Csordás Zita.

-Mondj néhány szót magadról légyszíves.

Sziasztok, Csordás Zita, a Mayberian Sanskülotts frontembere vagyok.

-Mi volt az első játékélményed?

Az első játékélményem egy Super Nintendóhoz kötődik, amin leginkább Contra-t, Tankot, Space Invaderst és Mariót játszottunk, illetve körülbelül ezzel egy évben játszottam először a Lost Vikings nevű PC-játékkal, illetve a Prehistoric-kal. Ja, meg hát az Aladdinnal és a Lion Kinggel.

-Ezek javarészt platformjátékok, ez is a kedvenc műfajod?

Eleinte csak ezeket ismertem, és leginkább néztem, ahogy az unokabátyáim játszanak, aztán később szerelmes lettem a Heroes 3-ba. Rajongásom töretlen.

-Akkor gondolom nem ismeretlen számodra a local-multiplayer meccsek szépsége. Nyomtátok így a Heroes-t? Esetleg mást?

Aha, öcsémmel játszottunk sokat így, aztán amikor már mindkettőnknek lett saját gépe, akkor ő az egyik szobában volt, én meg a másikban. Meg ekkoriban már másokkal is játszottam neten keresztül.

-Mivel nyomtad még multiban?

t, igazából egy időben ráálltam a Mu Online-ra, de szerencsére elég kevés ideig játszottam, mert tulajdonképpen egészen rossz volt, de volt, hogy emiatt hiányoztam a suliból. Később, be kell valljam, Minecraftoztam is multiplayerben...

-Ezek szerint kipróbáltál azért mindent. Van kedvenc műfajod, azon belül számodra fontos játékok?

zt hiszem, hogy a Heroes 3 a kedvenc játékom minden kiegészítőjével együtt, ezenkívül nagyon rá voltam kattanva a Neverwinter Nights-ra (Warcraftozni nem mertem, mert akkor elfelejthettem volna az életem), nemrég a Witcher legújabb részével is volt szerencsém játszani, szóval igazság szerint nekem mindegy, hogy RPG, stratégiai játék vagy kalandjáték, a lényeg, hogy a világ, amiben játszódik varázslatos legyen. Iszonyatosan be tudnak szippantani ezek a játékok

Amikor általános iskolás voltam, imádtam a Harry Potter játéksorozatot, amivel jelenleg is játszom, leginkább nosztalgiázásból szoktam őket elővenni. Nagy kedvencem volt még akkoriban az Age of Empires, és akármelyik Lego játék. Főleg a Lego Racers első része, ami nincs túlbonyolítva és elképesztően szórakoztató a százezredik végigvivéskor is.
Aztán egyetem alatt jöttek be ezek az indie-játékok, úgyhogy a FEZ engem is megtalált, illetve van egy Superbrothers: Sword & Sworcery nevű csodálatos pixel játék, amin kb. sírtam, olyan szép, és azóta is várom, hogy ugyanazok az arcok kihozzák a következő játékukat.
Fotó: Szombat Éva

- A LEGO Racer örök király! Volt-e, vagy van-e olyan játék, amivel szerettél volna játszani, de nem volt meg hozzá a vasad (konzol, erős gép például)?

Hát, igazából az öcsém programozónak tanul, úgyhogy összerakott magának egy elég menő gépet, amin a legtöbb dolog elfut, úgyhogy PC játékokat ki tudok próbálni, de a Journey például nagyon érdekelt, de sajna csak PS kettőnk van, úgyhogy az kimaradt.

Gyerekkoromban voltak még ilyen vágyaim, hogy a Sims 1 az összes kiegészítőjével együtt fusson a gépemen, meg a későbbi Simsek, de akkoriban nem volt elég jó gépem, később meg rájöttem, hogy a Sims 3-4 már nem is túl jó, hiába a sok lehetőség.
Meg láttam anno valamelyik magazinban a Grim Fandangoról egy végigjátszást és nagyon tetszett, akkor az se futott el a gépen, aztán később eszembe jutott és megszereztem, de annyira nehezemre esett irányítani, mint az Alone in the Darkot kb., úgyhogy inkább hagytam, mert az öcsém nem volt hajlandó játszani (ő tud, én csak lelkes vagyok), hogy legalább nézhessem, úgyhogy ennyike.

Jaj, meg az unokabátyámnak volt egy Nintendo DS-e és arra írtak egy Zelda játékot, a Phantom of Hourglass volt az asszem, és imádtam, meg magát a DS-t is, csak ugye nem az enyém volt, úgyhogy nem volt az igazi. Aztán öcsém is kapott egy ugyanolyat, de ő nem "chipeltette" ki, úgyhogy csak a FIFA akárhányezer meg a Harry Potter 5 futott rajta (amit emiatt hatvanezerszer végigvittem, pedig annyira nem is jó).

Egyébként ami még csodálatos, az a Katamari Damacy, ezt csak úgy megjegyezném.

Amúgy vannak DS-re elég vicces touchpades játékok; például a Cooking Mama-t is imádtam, meg volt valami műtős játék nagyon ronda japán grafikával, de elég élvezetesek.

Én ezt a Zelda szart végig akarom vinni, olyan cuki volt meg jó. Gondolkodni is kellett, meg ügyesnek lenni, és olyan megnyugtatóan gizmos volt minden.

Amúgy annyira szeretem a béna grafikát, igazából sokkal megnyugtatóbb és izgalmasabb egy fasza játék, mint egy nagyon szép. Mint a régi Spyro-k, meg a nyomi Croc meg ezek, imádom őket.

- Hajaj, erről tudnék én is beszélni. Mármint az oldscool gagyigrafos cuccokról.

Amikor játszottam az új Witcherrel, akkor esküszöm, hogy zavart a túl jó grafika. Na jó, meg lehet szokni, meg nagyon bejött az egész, de nem tudom, van valami jó abban, amikor szúrnak az objektumok.

Az utolsó Alien játékon voltam befosva, pedig nem is én játszottam vele, csak néztem és úristen, túl valósághű volt.

- Múlt héten vettem meg, még nem volt idegállapotom kipróbálni:)

Nagyon félelmetes.

- Ha szúrós objektum, akkor nálam a Tomb Raider 2, Resident Evil 1-2 az etalon.

Tomb Raider, ú, meg a háromdés Disney-játékok hahaha! Basszus,
azt hiszem eljött az az időszak, amikor megint játszani kezdek. Ez a DS dolog eléggé felvillanyozott.

- Hajrá! Párodtól ezúton is elnézést kérek!

Hát, együtt szoktuk nyomni, most épp a Harry Potter-t. Meg a Broken Sword-ba is belekezdtünk, csak valami szar, és nem tudunk menteni.

Fotó: Jávorszki Krisztina

-Van valami kedvenc játékos sztorid?

Igazából konkrét sztorim nincs, csak annyi, hogy igazából én mindig azt szerettem a legjobban, amikor az öcsémmel meg az unokatestvéreimmel ültünk a gép, a PS, vagy a Nintendo előtt gyerekkorunkban és egymást felváltva vittük végig a játékokat. Általában ők, én inkább néztem, de imádtam ezt, meg most is imádom ezt az érzést, ha néhanapján ilyesmi történik. A Crash Bandicoot volt pl. egy ilyen nagy küldetés, meg a Harry Potterek, amikor az első részben fel kell menni a toronyba és a láthatatlanná tevő köpeny alatt bujkálva ugrálni a könyvespolcokon, akkor végig suttogva beszéltünk. Meg volt a Soul Reaver, attól is fostam tökre, azt is együtt csináltuk, meg a Prince of Persiat meg a Doomot, amit tök sokáig nem is értettem, mert gondolom nem volt térlátásom, haha, meg még ezer másik ilyen, szóval a nagy, örökké tartó történetem a játékokkal kapcsolatban az, hogy együtt talán mindig jobb volt izgulni miattuk.

-Végül pedig, milyen stílusú játék aláfestéseként tudod elképzelni a zenédet?

Hm, egy ilyen misztikus történetű platformjáték zenéjeként, kb. ilyen Heart of Darkness, csak valami egészen más.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..