Retró a köbön – The Deadly Tower of Monsters (PS4, 2016)

GamerGoGaming - Retró a köbön - The Deadly Tower of Monsters

Szeretek nosztalgiázni, de gondolom ez már lejött az oldal profiljáról is, meg az eddigi visszatekintős cikkekről vagy akár a podcast-ekről. Most viszont egy nem videojátékos nosztalgiával operáló játék van terítéken, hanem egy olyan, ami az 50-es években annyira divatos B-kategóriás scifi-fantasy filmeket veszi (görbe) górcső alá.

Forrás: playstation.com

A játék tulajdonképpen egy 70-es évek elején készült film DVD-re szánt rendezői-kommentár felvétele. Ennek köszönhetően érdekes lefolyása van az egésznek, mivel maga a direktor meséli el a forgatásbeli kalandokat, a trükkfelvételek "szépségét", elpletykálja a színészek sokszor elviselhetetlen viselkedését, gagyi műhelytitkokat, vicces anekdotákat, szóval tényleg egy komplett kommentárt kapunk. A végén pedig egy igazán elmebeteg csavarral zárnak, nekem nagyon bejött, igazi baromság, de ha már láttál elég ilyen gagyi filmet, mint amire reflektálnak a készítők, hatalmas pofon nem lesz.
A sok gagyi, barom és egyéb leminősítő szócska az alapanyagnak/hangulatnak szól, semmiképpen nem a játék minőségét jellemezném ezzel, ugyanis maga a játék számomra baromi élvezetes volt.

Forrás: playstation.com

A játék alapfelütése, hogy főhősünk, Dick Starspeed egy fura bolygón kényszerleszállást hajt végre. Feladata; két társával (a "legcsúnyagonoszabb" bácsi lányával és egy robottal) kéz a kézben fel kell vennie a harcot a monsztákkal, és fel kell jutnia a torony tetejére, a legcsúnyább gonosz bácsit pedig kifektetni. Miután a teljesen egyedi, és sosem látott történetet felvázoltam, jöjjön a játékmenet.
Izometrikus-szerű nézetben terelgethetjük a kis csapatunkat, mindenkinek van különleges képessége, ami sokszor nélkülözhetetlen a továbbjutáshoz. A játék nagyon szépen visszadja a kisköltségvetésű sci-fik világát, és erre még rátesz egy lapáttal az egész játék színvilága, a "grandiózus űrzene" és a sok-sok idióta ellenfél. Legtöbbször állatos-robotos kombókat kapunk, nem egyszer óriás kivitelben, de nem ilyedtek meg a készítők a (végtelenül kivitelezéshű) stop-motion mozgású dínók és a porszívófejű kutyák szerepletetésétől sem.

Forrás: playstation.com

Amint látszik, tényleg nem spóroltak a hülyeségből a fejlesztők, és ahogy jutunk fel a halálos torony magasabb fokaira, úgy jönnek elő, a még elborultab, és még erősebb/nagyobb mennyiségű ellenfelek.
Hogy tudjuk is tartani a lépést a monsztákkal, kapott egy jó kis fejlődési rendszert a játék, ahol mind a karaktert, mind a fegyvereket és kiegészítőket lehet tuningolgatni, érdemes is, sokat segíthet.

Ami nekem nem tetszett, az a (legtöbbször) monoton zene, és a sokszor embertelen kamerakezelés. Utóbbinak köszönhetően azért átfordul anyázásba egy-két ugrálós pályaszakasz, de annyi baj legyen. A grafika ehhez a világhoz nem lehet jobb, nincs is értelme, pont hogy elvesztené az egész a varázsát.
Ha a kedves játékos maximalista lelkületű, bátran merem ajánlani a platinázást, mivel a játék vége felé már úgy is meglesz a legtöbb gyűjthető cuccos, még 1-2 óra befektetéssel simán ki lehet ügyeskedni a legszebben fénylő trófeát. Szerintem megéri, nagyon jól el lehet szórakozni a játékkal. Aki pedig PS Plus előfizető, legalább kicsit több mint egy éve, és olyan ész nélküli gyűjtögető mint én, az kukkancson be a könyvtárába, mert 2016 novemberében havi "ajándékjáték" volt, alig 10 hónappal a megjelenése után.

Hozzászólás