Pinstripe (2018, PS4)

A Pinstripe Thomas Brush 5 évig fejlesztett depressziós utazása a Pokol bugyraiba, egy gyermekét kétségbeesetten visszaszerezni próbáló apa főszereplésével. Jól hangzik, ugye? Na, nézzük tényleg jó-e!

Mielőtt belevágnánk, egy kis történelem! A játékot 2012-ben kezdte el Thomas, amolyan hobbiprojektként, gyerekkori álmát, a játékfejlesztést hajkurászva. Mindent egyedül csinált, Unity volt a barátja. 2014-ben kiadott egy trailert, ami alapjaiban tükrözte csak a végterméket (érdemes ránézni itt), sokkal harc-dúsabbnak néz ki, az art design is még egyszerűbb, fejletlenebb.
Aztán 2016-ban indított egy Kickstarter kampányt (az akkori változat bemutatója itt), ami minden várakozást felülmúlt, a kért összeg háromszorosa jött össze, így Thomas otthagyhatta a munkáját és teljes állásban játékfejlesztővé vált. Gőzerővel dolgozott, és a tervezett 2017 áprilisi PC-s megjelenést is tartani tudta. (A PS4 verzió portolását nem ő csinálta, ettől függetlenül kifogástalan munka lett.)

Történetünk főhőse az ex-lelkész Teddy, aki kislányával, Bo-val utazik a vonaton, mígnem jön a gonosz Mr. Pinstripe és elrabolja a gyerkőcöt. Nagyjából sablonos, ugye? Mentsd meg a királylányt, hmm? Nos, ne ítélj elsőre, nem ennyi a sztori. Nem egy Oscar-díjas a szkript, egy idő után már sejthető mi a végkifejlet, a csavar, de szerintem simán megállja a helyét.
A játék alapvetően abból áll, hogy miután a vonat kisiklik/kiég, hajkurászod az elrabolt lányod, mindig egy lépéssel Pinstripe mögött járva. Mindezt platformer játékmenetbe ágyazva, megfűszerezve egy kis puzzle és egy kis ügyességi-ugrabugra elemekkel. Ja, és egy kis harc is van, majd elfelejtettem. Nagyon jó ütemben adagolja az újdonságokat a program, mire belefásulnál a teendőkbe, picit csavar a játékmeneten. Na, nem kell hatalmas dolgokra gondolni, egy ízben például megkapjuk a csúzlinkat, majd később a tűznek is szerepe lesz, így nyitva ki, újabb és újabb "szobákat", feladványokat, továbbjutási lehetőségeket.

Ami meglepő volt számomra, az a játék szűkmarkúsága a segítségeket illetően. Rendesen megakadtam 1-2 esetben, egyszerűen nem értettem mit kell csinálni, mi a következő lépés. A második végigjátszás során már minden információ ismerete mellett logikusnak látod a teendőket, és értetlenül csóválod a fejed, hogy erre először miért nem jöttem rá magamtól?! Mert, szégyenletes, de végigjátszáshoz kellett folyamodnom. Valószínűleg nem csak nekem akadtak problémáim, és gyanítom hogy sokan jelezték is a készítőnek, hogy azért nem olyan egyszerű a műve. Így a játék hivatalos oldalán fent van a végigjátszás (gyüjhető extrák nélkül), ha szükség lenne rá, itt éred el. Szóval, összességében a játék azért tartogat kihívásokat, engem olyan 6 órán keresztül nyomott le a depresszióba (másodszorra kb. 2-3 óra volt, de itt már tényleg mindent tudtam). Elvileg egy óra alatt is ki lehet tolni, trófea is jár érte, de ennyire nem voltam király benne.

Apropó depresszió; a játék nyomasztó. Nem fogsz kardba dőlni, de mosolyogni sem, azt garantálom. Alapvetően a fagyos Pokolban játszódik, aminek minden lakosa szürreális, legtöbbjük szenved, kesereg, többük rab, szolga, és senki sem tud menekülni. Kedvencem az egyik leglehangolóbb, legszomorúbb karakter, a régóta álmatlan Happy. Hagyok egy kis időt a poénra.

Ami számomra kiemelten érdekes volt az a nyelvezet. Nincs benne konkrét káromkodás, de tele van dühös szitkozódással, becsmérlő megszemélyesítésekkel. Szóval úgy anyázik a karakter, hogy közben nem anyázik. Ettől ugyanolyan szarul érzed magad, ha leugat egy elmebeteg szereplő, csak nem lesz közönséges. Gondolom a megfogalmazások és szidalmak alakjára részben magyarázat lehet, hogy az 1920-as években játszódik a játék, de inkább a hangulatfokozás lesz itt a fő csapás.
Mi is tudunk bunkózni, a legtöbb beszélgetés során van választási lehetőségünk, hogy kedvesen fejezzük be a beszélgetést a partnerünkkel, vagy rendesen odaparasztkodunk neki. Ezt a játék "jutalmazza", ha jófiú vagy maxi-mosoly lesz a végén (és egy jófiús trófea), ha köcsög vagy, a vége is zsepisebb (de ezért is jár egy trófea).
A szinkronok többnyire el vannak találva, néhol indokolatlannak tartottam a poklos emberek hangjainak torzítását. Pár helyen nem az ijesztő-nyomasztó hatást érte el, hanem egy röhejes robothangot. Kicsit erőltetett volt Bo elgyerekesített/vicces(nek szánt) beszédmódja, ami egyből az elején ki is villantja a fogát (Boom-Boo-Boob, ha látod, érted), izzadtságszagú lett szerintem.

A Brush által kitalált art design eszméletlenül hangulatos, és igazán elszomorító. A sötét, kilátástalan környezet, az egyébként is borús alapok taszítóan hatnak, de ugyanakkor magába szippant az egész, és nagyon szeretnéd látni a végkifejletet. Súgok annyit; az sem vidám, meglepődtél?
Szerettem volna több minőségi időt is eltölteni a világban, kicsit jobban elmélyedni 1-1 karakterben, de erre sajnos egyáltalán nem helyeztek hangsúlyt.
Főszereplőnk Ted; ex-lelkész, neje halott, kislánya eltűnik, pont. Bo; Ted kislánya, szereti a lufikat, szereti a kutyáját, el lett rabolva (macska fel van mászva a fára), pont. Pinstripe; gonosz, lehet ő a Sátán, rettegett, elrabolt egy kislányt, pont. Semmi mélyítés nincs, csak elmeséli a sztorit, kerek, köszi hogy játszottál, szia. Miután végigtolod, nem igazán fogsz elgondolkozni semmin, nem hagy mély nyomot, csak annyit amit egy átlag szomorú befejezés hagyhat. Pedig a világa simán elbírt volna egy sokkal mélyebb sztorit, amin rágódhat az ember kicsit, adott volt minden. Ne értsetek félre, nem filozofikus magasságokba gondolok menni, nem a világ megfejtése a cél, de egy általános "tanulság", vagy egy pár nyitott kérdés jöhetett volna, így fejben marad a játék egy ideig (lásd Firewatch).

A hangok szerintem el lettek találva, bár néhány semmiből jövő fing-effektet (konkrétan az) nem igazán tudok hova tenni. Kifejezetten tetszettek a zenék (szintén Brush műve), ám ha véletlenül elakadsz egy-egy helyszínen, könnyen ráunhatsz, esetleg idegesíthet, így érdemes ügyesnek lenni, és nem unod meg a muzsikát...
A játék hibátlanul fut, semmilyen problémát nem tapasztaltam, minden rendben vele. Hatalmas szó, ha azt nézed, hogy egy "amatőr" személy által készített produktumról van szó.
Szerintem kár lenne kihagynotok, tényleg szórakoztató, és kifejezetten fura, sötét hangulatú játékot tisztelhetünk a Pinstripe személyében. PC-re itt találod, PS4-re itt, Switch-re pedig ősszel húzhatod le.
Köszönöm a kiadónak és a készítőnek a játékot, nektek pedig jó szórakozást!

Pinstripe játékmenetéből származó képeket én készítettem PS4-en, a logó a hivatalos presskit-ből származik.

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..