Kiváló ügynök? – Bud Spencer & Terence Hill – Slaps and Beans (2018, PS4)

slaps and beans

Kedves Kuzinok! Miután értesültem az Eukaliptusz Szatellit jelentéseiből, hogy bizony, a Mesterek szereplésével készül játék, gyermeki izgalom lett úrrá rajtam. Lelkes olasz csirkefogók 2015-ben összedobtak egy demót, ami kijelölte az utat a projektnek, máshogy nem is tudnám elképzelni Bud és Terence játékvilágba lépését.

Aztán jöttek a falak; bizony a nevek, karakterek, jelenetek, zenék használata anyagi vonzattal jár, a csirkefogók pedig annyira nem Coimbra-k, hogy tudják finanszírozni a pártit. Így 2016 végén Kickstarterre mentek, ahol sikeresen megugrották a szinteket (ha kicsi a tét, a kedvem sötét!), egészen a filmekben szereplő eredeti zenék licenceléséig. A konzol verzió már nem jött össze. Az ígért 2017 végi megjelenést early access-ben tudták tartani, majd 2018 áprilisában jelent meg végül a játék Steam-en.

Hogyan játszottam vele mégis PlayStation 4-en? Hát úgy, kedves Kuzinok, hogy ezek az olasz csirkefogók július elején egyszer csak a semmiből bejelentették, hogy egy hónapon belül jön a PS4, Xbox One és a Nintendo Switch verzió. Micsoda meglepetés!

Térjünk a tárgyra! A játék pixelgrafikás, műfaját tekintve beat em up, mész, ütsz, kombózol, továbbjutsz. Csinálhatod mindezt egyedül, vagy akár helyi coop-ban valamelyik bájgúnárral. Értelemszerűen az egyikőtök Bud Spencer, a másik Terence Hill lesz. Kifejezetten kocsmai-játéktermi-gép feeling-et adtak az egésznek, ami jót tett a szellemiségnek.
Ami elkerülte a figyelmemet a játék kampánya és PC-s megjelenése alatt, hogy bizony lokalizálva van magyar nyelvre. Méghozzá úgy, hogy a filmes szinkronok aranyköpései vannak a digitális szereplőink szájába adva! Ennél fogva tele van humoros beszólásokkal, továbbá a készítők még más popkultúrális utalásokat, idézeteket is bevetettek. Szép munka Kirby!

A legendás bunyós hangeffektek mind-mind át lettek emelve, pont mint a ruhák, tereptárgyak és sokszor konkrét jelenetek a filmekből.
Mivel szeretem kizárni magam elől az infókat a régen várt játék elindítása előtt (legyen minél több a meglepi, vagy a csalódás), így a történetről semmit sem tudtam. Arra gondoltam, lesz minden filmnek egy szint, adott jelmezekkel, karakterekkel, boss-okkal és kész. Nos, az első pálya után meglepődtem, mivel nem így találták ki az olasz jómadarak. A történet annyi, hogy Bud és Terence megcsinálják az Ördög jobb és bal keze című filmet, mikor is Tango elszambázik a gázsival (Bud nagy bánatára) és a lánnyal (Terence nagy bánatára). Hőseink felkerekednek, és végigverik a jól ismert filmes helyszíneken a rosszfiúkat, míg ki nem kötnek a főgonosznál, akinek a kilétét nem lőném el. Annyit elárulhatok, hogy nem szereti a hasbeszélőket…

Mint említettem, minden filmből van valami beillesztve, a pályák ennél fogva tematikusak. Az utolsó kivételével, azt teljesen egyedinek érzem, a maga robotos, lézerdetektoros, lopakodós (igen, nem hiányozhat…), ügyességis mivoltával.
Úgy gondolom, a készítők jól eltalálták a pályák adagolását, mert mire unalmassá válna a bunyó, bedobnak egy minijátékos (helló sör-virsli) vagy buggy-versenyzős pályát.
Apropó bunyó; természetesen a főszereplőink ikonikus mozdulatait is sikerült egy az egyben bedigitalizálni. Bud a lomha, erős, Terence pedig a fürge, gyors és komikus mozdulatokkal operáló bunyós. Mindkét karakternek megvan az előnye, hátránya, én először Bud-dal toltam végig, de bármikor válthatsz, a bal alsó ravasszal.
Amit viszont nem értek, hogy alig tudtam kombókat előhívni. Pár speciális mozdulat feloldódik bizonyos helyzetben, például Bud-ot sok ellen veszi körül, ki tud törni a rakás alól (teke hangeffekt kíséretében), Terence az átugrálós manővert tudja alkalmazni, de konkrét, egymás után bevihető kombót nem sikerült összehoznom.

Könnyű fokozaton tényleg eszméletlenül könnyű, alig van kihívás, érdemesebb feljebb kezdeni (így alig 4 óra alatt végigrohantam rajta). Bár az egyik boss-nál egyszerűen nem értettem mi a legyőzésének a titka, így a nagy gombnyomkodás közben felfedeztem egy “csalást”. Közel mentem az ellenhez, ütéstávon belülre, és elkezdtem nyomkodni a “kis-ütés” gombot és a karakterváltót, így lassabban ment le az életerő csíkom, az eddig alig sebzett boss viszont viharos gyorsasággal elkezdett kopni. Szóval egy kiskapu, ha el akarod kerülni, hogy sebhely legyen a fenekeden.

A grafika szerintem nagyon adja a várt hangulatot, mint korábban említettem, tényleg nem tudnám más köntösben elképzelni a játékot. A szövegbuborékoknál azért bőven előfordultak gubancok, a hosszabb szövegeknél egyszerűen lemarad a mondat vége, de előfordult többször olyan buborék is, amiben nyers kód maradt benne. Ez persze nem igazán von le az érdemekből, csak megemlítem.
Úgy érzem, a zenéről nem kell sokat beszéljek (szerencsére megugrották a támogatók a zenei jogok megvásárlása célt); amint megszólal a Trinity, egyből tudod, hogy jó dalokhoz nyúltak a csirkefogók és ez így is van végig.

Igyekeztem nem elfogult lenni, mert gondolom már leesett, hogy mennyire szeretem Bud és Terence filmjeit. Bennem hatalmas nosztalgiabombát robbantott, egészen biztos, hogy többször is elő fogom venni. Az a titka, hogy helyén kell kezelni; ez egy rajongói indie játék, nem csak rajongóknak. Nagyon látszik rajta a szeretet, és nem kevésbé a szaktudás, kicsit csiszolatlan, de ettől függetlenül, kiváló ügynök, csak ajánlani tudom!

A képeket én készítettem a PS4 verzióból, a logó a készítők press kit-jéből származik.
Köszönöm a Trinity Team-nek a játékot, PC-re itt, PS4-re itt, Switchre itt és Xbox-ra itt érhető el. Jó játékot! 🙂